Valójában csak annyi történt, hogy elmentem futni Gerével és a Lantival.
Gerét 2005 óta ismerem. Akkor kövér voltam és szomorú, Bécsben ültem egy számítógép előtt, kilószámra ettem a kekszes Milkát és nagyon sokat chateltem arról, hogy kövér vagyok és egy számítógép előtt ülök. Kekszes Milkával. Azt hiszem, Gere látott is kövéren, mert egy rádióinterjúra hívott meg (nem tudom már, milyen rádió) még 2005 elején, úgy találkoztunk először, aztán a Bécsben töltött 5 hónapom alatt nagyon sokat beszélgettünk valami beszélgetős programon keresztül.
Vicces volt, ahogy öntötte belém a lelket nap, mint nap és gyakorlatilag bármilyen hangulatban csípett el a világhálón, mindig jókedvem lett a végén. Ezt nagyon imádom benne, igazi guruló energiabomba. Merthogy ő gurul, ha még nem említettem volna. Nem is fontos, az fontosabb infó róla, hogy árad belőle a jókedv és a szeretet és mindig lehet rá számítani.
Hiába tértem haza és költöztem Budapestre 2005 őszén, a kapcsolatunk valahogy beleragadt ebbe a virtuális világba, nagyon keveset találkoztunk. Néhány sporteseményen összefutottunk, a margitszigeti úszó Eb-n is kiszúrtam, hogy ott szurkol a medence partján, de hosszabban évek óta nem beszélgettünk.
Aztán a Suhanj! Facebook oldalán újra nagyon megörültünk egymásnak (újra csak virtuálisan), ami nem változott, mert a félmaratonon ő a szurkolói ponton volt, én a sátorban, a maratonon ő esküvőn, én a Felvonulási téren.
A maraton after partyn végre találkoztunk és másnapra már össze is hoztuk az első közös edzést.
Ehhez kellett az én drága jó Lanti kollégám is, aki a REAC pálya mellett lakik és éppen a 4. futásánál tart, ezért nagyon elkél neki a plusz lelkesedés. Azért lassan már benne is érik az elhatározás, hogy lefussa a félmaratont tavasszal. Ő lenne kb. a nyolcadik ember az Eurosport szerkesztőségében, aki megkezdené a felkészülését.
Szabályos kis futómozgalom indult el nálunk, erről is majd írok (tudom, mindig ezt mondom...), de ez a bejegyzés most maradjon Geréé.
Lanti meggyőzött, hogy csatlakozzak hozzá, én pedig meggyőztem Gerét, hogy ha a Margitszigetig hajlandó eljönni, akkor a REAC pálya már nem távolság és ígérem roppant szórakoztató társaság leszek útközben (újságot olvastam...), a REAC pályán meg ott lesz a legkiválóbb autómotor-sport kommentátor, aki szintén nagyon szórakoztató társaság, úgyhogy szuper móka lesz ez mindenkinek, ráadásul futok egy kört előttük, ígérem.
A REAC pálya akadálymenthetetlenségébe kár belemenni, Gere kreativitásának és tapasztalatának köszönhetően viszonylag gyorsan bejutottunk, nem tudom részletezni hogyan, mert nem mertem odanézni.
Gere aktív széket használ (olyant, amire gyűjtünk serényen), de azért ez a szék sem volt kibékülve teljesen a salakos pályával. Egy kört mentünk úgy, hogy Gere hajtotta magát, mi pedig mellette kocogtunk, de neki sokkal több energiabefektetésbe került tartani a tempónkat, mint nekünk a könnyed kocogás, úgyhogy a zökkenőmentes csevegés érdekében rásegítettünk picit tolással az edzésére.
Egy kört Lanti tolt, egy kört én, bár nekem szent meggyőződésem, hogy engem húztak, de Gere szerint hatékony voltam. Ezt csak azért hiszem el, mert tudtunk közben beszélgetni, úgyhogy valamit csak számított, hogy kapaszkodtam a székébe.
Hat kört mentünk így, egymást váltogatva, aztán Gere kiállt és mi még bedaráltunk 6 kört, úgy, hogy minden körnél megkaptuk, hogy lassúak vagyunk. Nem értem miért, pedig nagyon koncentráltunk...
Nagyon vicces volt, ahogy az "edzés" megkezdésekor akaratlanul is megállt néhány percre a női focisták (?) edzése és amikor közel értünk hozzájuk, látványosan megnőtt a mellé rúgott labdák száma (ami egészen meglepően alacsony volt addig).
Egyébként csevegtünk, futottunk, jól éreztük magunkat. Ennyi az egész. Jó ez mindenkinek, de tényleg.
Folytatjuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése